Sokunkkal előfordult már, hogy le kellett ellenőriznünk, hogy kihúztuk-e a vasalót, vagy vissza kellett fordulnunk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy bezártuk az ajtót magunk után. Ez teljesen természetes, azonban vannak olyanok, akikből ezek a gondolatok óriási mértékű szorongást váltanak ki, ezért bizonyos cselekvéseket kénytelenek újra és újra megismételni (pl. pontosan 10-szer leellenőrizni, hogy lekapcsolták-e a sütőt). Ezt nevezzük kényszerbetegségnek, vagy más néven obszesszív-kompulzív zavarnak (OCD), mely igen sok ember életét nehezíti meg.
Tünetek
Az obszesszív-kompulzív zavar a szorongásos betegségek közé tartozik, mely során az ember úgy próbál megküzdeni az elméjét elárasztó szorongást okozó gondolatokkal és rögeszmékkel, hogy bizonyos tevékenységeket ismétlődően, rítusszerűen végrehajt. Ezek rövidtávon kielégülést okoznak és képesek csökkenteni szorongást, azonban nem jelentenek valódi megoldást. Fontos kiemelni, hogy általában az emberek észreveszik egy kényszercselekvés során, hogy amit csinálnak, az nem kapcsolódik feltétlenül reális módon a fenyegető ingerhez, vagy túlzó mértékű, azonban nem képesek ellenállni neki és amennyiben valamilyen okból kifolyólag megszakad a tevékenység, elölről kell kezdeniük. Ezek az ismétlődő, kényszeres viselkedések megjelenhetnek a viselkedésben (pl. zár leellenőrzése újra és újra), de előfordulhat az is, hogy gondolati szinten vannak jelen (mentális rituálék).
Viselkedéses kényszerek
Ezek a kényszeres viselkedések az élet sok különböző területével kapcsolatosan is megjelenhetnek. Igen gyakoriak például a tisztasággal kapcsolatos kényszerek, mely során az ember a szennyezettségtől, közvetett módon a betegségektől fél. Ebben az esetben a beteg gyakran, hosszan, és meghatározott módon mos kezet, fürdik/zuhanyzik, takarít stb. Előfordulhat az is, hogy tart a nyilvános helyek szennyezettségétől, így nem használja a mosdót idegen helyen, vagy csak otthon étkezik.
Emellett nagyon gyakori, hogy a kényszeres viselkedés a szimmetriában, precizitásban nyilvánul meg. Ekkor az ember folyamatosan rendezgeti, igazgatja maga körül a dolgokat, ha azok nem a megfelelő módon vannak a helyükön.
Az ellenőrzési kényszer szintén nagyon gyakran előforduló viselkedésmód, ebben az esetben a személy arról szeretne meggyőződni, hogy bizonyos dolgok megtörténnek, például bezárják maguk mögött az ajtót, vagy megerősítést kérnek másoktól, hogy végrehajtották a cselekedetet. A gyűjtögetés is egyfajta kényszerviselkedés, ekkor az ember félelmei a megtakarítások körül mozognak.
Az egyes kényszerek rítusszerűségét adhatja az ismétlődés, de ez a kényszer akár önmagában is előfordulhat. Ilyenkor bizonyos cselekvési sorokat meghatározott számban hajtanak végre a személyek (pl. pontosan ötször kapcsolják fel és le a lámpát).
Mentális rituálék
Bizonyos esetekben a kényszerek nem a viselkedésben jelennek meg, hanem az ember gondolatban hajt végre ,,gondolatsorokat”. Ilyen lehet például bizonyos mondatok ismétlése, lépések számolása stb. Vallásos személyek esetén ez az imádkozásban (pl. adott számú ima elmondása, ismételgetése), vagy a szertartartások, rítusok, szabályok kényszeres betartásában nyilvánulhat meg.
Mikor beszélhetünk tényleges kényszerről?
Fontos megemlíteni, hogy szinte minden ember követ bizonyos rituálékat, szokásokat. Abban az esetben beszélhetünk kényszerbetegségről, ha ezek a tevékenységek jelentős mértékű szorongással hozhatók összefüggésbe és igen időigényesek (legalább 1 órát vesznek igénybe egy átlagos napon), ezáltal akadályozzák az embert a hétköznapjaiban (pl. munkájában, tevékenységeiben, társas kapcsolataiban). Egy kényszerbetegség idővel súlyosbodhat abban a tekintetben, hogy egyre több időt vesz igénybe, az egyén egyre nagyobb ismétlésszámmal végzi a tevékenységeket és a szorongása egyre nagyobb mértékű lesz. Ebben az esetben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni, hogy a valódi kiváltó ok feltárásával, illetve gyógyszeres kezelés segítségével a tüneteket csökkenteni lehessen.
Terápiás kezelés
Amennyiben valakinél kényszerbetegséget diagnosztizálnak, gyakran gyógyszeres kezelést ajánlanak, mely segít csökkenteni a szorongást és a kényszeres tüneteket. Emellett a teljes kezelés érdekében érdemes pszichoterápiás kezelésre járni. Sokáig úgy gondolták, hogy a kényszerbetegség ellenáll a terápiának, mára azonban felfedezték, hogy bizonyos kognitív funkciók fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában, így a kognitív viselkedésterápia módszerei hatékonynak bizonyultak. A kognitív terápia során először azokat az ingereket azonosítják, amelyek a kényszeres viselkedést kiváltják, ezután feltárják azokat a negatív gondolatokat, melyek ezekben az esetekben automatikusan aktiválódnak, majd ezekkel dolgoznak a terápia során. Igyekeznek ezeket a gondolatokat átalakítani olyanokká, melyek nem okoznak distresszt az ember számára. Az automatikus gondolatok átalakítása segíthet a kényszeres viselkedések leküzdésében.
A leggyakrabban alkalmazott módszer, hogy különböző dialógusokban ,,kihívás elé állítják” a maladaptív gondolatokat, valamint a kényszerbetegséggel küzdő személyeknek is ezt kell tenniük. Gyakori házi feladat például az, hogy napló segítségével rögzíteni kell a negatív gondolatokat és meg kell kérdőjelezni, hogy biztosan helyesek-e.
Amennyiben Önnek vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal!
Kiss Dorottya
Források:
- American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders, 4th edn. Washington, USA: American Psychiatric Press, 1994.
- Stein, D. J. (2002). Obsessive-compulsive disorder. The Lancet, 360(9330), 397–405.
- Van Oppen, P., & Arntz, A. (1994). Cognitive therapy for obsessive-compulsive disorder. Behaviour Research and Therapy, 32(1), 79–87.
Kényszerek kezelésével foglalkozó szakembereink:
Időpont egyeztetéshez kérjük hívja az alábbi számot:
(mobilról kattintva azonnal hívható)