Addikció kezelése

Az addikció olyan viselkedési forma, mely során az ember elveszíti a kontrollt tettei felett, amikor szenvedélyének tárgyával kerül szembe. Mindent ezen tevékenység alá rendel, ez válik az elsődlegessé életében, és ez károsító hatással van mind önmagára, mind pedig a környezetére. Sokszor a szenvedélybetegek a tetteik után felismerik, hogy nem helyesen cselekedtek, érezhetnek bűntudatot és megpróbálhatják helyrehozni elkövetett hibáikat, azonban újra és újra beleesnek ugyanabba a csapdába és csak nagyon nehezen tudnak kijönni belőle.

Milyen függőségek léteznek?

Amikor függőségről vagy szenvedélybetegségről beszélünk, elsősorban az alkohollal, szerhasználattal, illetve a nikotinnal kapcsolatos addikcióra gondolunk. Ezeket összefoglaló néven kémiai addikcióknak nevezzük, ugyanis a bennünk található kémiai vegyületek a központi idegrendszeren keresztül vannak hatással az emberre. Úgy fejtik ki hatásukat, hogy ,,túlaktiválják” az agy jutalmazásért felelős rendszereit, így egyfajta ,,szuperjutalomként” meghaladják minden más, természetes ösztönzőnek a hatását.

A függőségek másik formája a viselkedéses addikció, ami talán gyakoribb lehet, mint azt elsőre gondolnánk. Ide tartozik minden olyan viselkedéses forma, ami átveszi az uralmat az ember élete felett, ez válik elsődleges prioritássá és minden egyéb dolgot alárendel ennek a cselekvésnek. A modern világban egyre több viselkedéses addikciót tartunk számon. Fontos ezekkel a függőségekkel kapcsolatban azonban kiemelni, hogy a pszichoaktív szerekkel szemben nem fejtenek ki közvetlen hatást a központi idegrendszerre, így ezek más tünetekkel jellemezhetők.

Néhány példa a viselkedéses addikciókra:

• Játékszenvedély
• Kleptománia
• Munkamánia
• Testedzésfüggőség
• Internetfüggőség
• Vásárlási kényszer
• Szexuális függőség
• Pirománia

Hogyan ismerjük fel, hogy baj van?

Minden ember életében vannak olyan tevékenységek, amelyek sokkal nagyobb örömforrást jelentenek más dolgokhoz képest, amik a szenvedélyünkké válnak. Sokszor még egy adott tevékenység rendszeres végzése (például minden este egy pohár bor elfogyasztása a vacsora mellé, vagy a bulikban a dohányzás/kábítószerfogyasztás) sem minősül függőségnek. Függőségről akkor beszélhetünk, ha megjelenik a tevékenység iránti kényszeres sóvárgás.

Azonban vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem egészséges szinten van jelen az adott tevékenység az életünkben. Az alábbiak közül legalább 3 jellemző megléte 1 éven belül jelezheti azt, hogy szenvedélybetegséggel állunk szemben.

• Megszokás: ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bizonyos idő után a szervezetnek egyre nagyobb mennyiségre van szüksége az adott dologból ahhoz, hogy az ember a kielégültség érzését élje át. Újra és újra hozzászokik az előző adaghoz, amely nem képes már kiváltani az eredeti hatást ezért van szükség egyre nagyobb dózisokra.
• Elvonási tünetek: akkor beszélhetünk elvonási tünetekről, ha a szer hiányában az ember jellegzetes tüneteket mutat, úgy, mint remegés, fejfájás, szorongás, izzadás, szapora szívverés, szorongás. Ezeket a tüneteket a vegetatív idegrendszer túlzott működése okozza.
• Sikertelen kilépés: ahogy már korábban említettük, a szerhasználó sokszor felismeri, hogy a tevékenysége káros, ennek ellenére nem képes kontrollálni cselekedeteit és nem tudja abbahagyni a szerfogyasztást.
• Szer megszerzése: sokszor a függőségeket okozó szerhez való hozzájutás igen nehéz (hiszen gyakran illegális a fogyasztásuk), a szenvedélybeteg azonban rengeteg időt és energiát áldoz arra, hogy megszerezze, akár veszélyes helyzetekbe is sodorhatja magát, valamint jelentős mértékű pénzt áldozhat rá.
• Megváltozott szociális kapcsolatok, szabadidős tevékenység: annak következtében, hogy a személy rengeteg időt és energiát áldoz arra, hogy megszerezze a megfelelő mennyiségű szert, kapcsolatait, valamint egyéb tevékenységeit elhanyagolhatja, a környezete a megváltozott viselkedése miatt már nehezen tud kapcsolatot teremteni vele, előfordulhat, hogy elfordulnak tőle.
• Fizikai vagy pszichológiai problémák: a szerhasználat vagy az elvonási tünetek következtében állandósulhatnak, vagy újra és újra visszatérhetnek pszichés vagy fizikai problémák, amely a szenvedélybeteg számára nagy szenvedésekkel járnak és a kettő közötti kapcsolatot ő maga is felismerheti, ennek ellenére ismételten a szerhasználatot választja.

A függőségek kialakulásában szerepet játszhatnak örökletes tényezők, de emellett igen fontos szerepet játszik benne a szenvedélybeteg szocioökonómiai státusza is, így a gyógyulás szempontjából is elengedhetetlenül fontos, hogy a beteg környezete támogassa és motiválja őt a változásban.

Terápiás lehetőségek

Bizonyos függőségek esetén segíthet a gyógyszeres terápia (elsősorban a drogok által kiváltott tünetek, illetve elvonási tünetek csökkentésében), azonban vannak olyan esetek, mely során a gyógyszeres kezelés nem bizonyul megfelelő megoldásnak. A pszichoterápia ezekben a helyzetekben is képes segíteni. Gyakran alkalmazott módszer a kognitív viselkedésterápia, mely során az egyik legfontosabb lépés, hogy a kliens felismerje a problémát és megfelelő belső motivációt alakítson ki a káros viselkedés megszüntetésére.

Emellett gyakran a csoportos terápiák is segítséget nyújthatnak a betegséggel való megküzdésben, hiszen az elfogadó, támogató környezet biztonságot ad és segít abban, hogy a személy ne érezze magát egyedül a problémájával.

Amennyiben Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal!

Kiss Dorottya Mária

Források:

• Atkinson, R.C., Hilgard,E.R., Smith,E.E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson,B.L., & Loftus,G.R. (2005): Pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.
• Egészségügyi Ellátórendszer Szakmai Módszertani Fejlesztése projekt. Nyíltan az addikcióról. betűtípus
• Van Wormer, K., & Davis, D. R. (2016). Addiction treatment. Cengage Learning.