Krónikus fájdalom pszichológiai kezelése

Az életünk során mindannyian megtapasztaljuk, hogy milyen érzés a fájdalom. Fájdalmat érzünk, ha megsérülünk, vagy ha a szervezetünk jelezni szeretné, hogy valami nincs rendben. Bizonyos esetekben azonban előfordulhat, hogy a fájdalom egyszerűen nem múlik el, és jelentős mértékben megváltoztatja a mindennapjainkat – hatással van az életminőségünkre, az aktivitásunkra, vagy akár a munkaképességünkre is. A krónikus fájdalom egyre növekvő probléma világszerte: az emberek körülbelül 20%-át érinti élete során valamilyen formában, ezzel stresszt és szorongást okozva az érintetteknek.

Az akut fájdalom jellemzően egy jól azonosítható esemény után jelentkezik (például valamilyen sérülés következtében). Egy egyszerű példával élve akut fájdalmat élünk át akkor, ha véletlenül hozzáérünk egy forró edényhez. A hirtelen jelentkező fájdalom funkciója ebben az esetben az, hogy jelezze számunkra a sérülést és cselekvésre késztessen – arra, hogy mielőbb elvegyük a kezünket a forró edénytől. Elképzelhető, hogy az égési sérülés még a következő napokban is kellemetlenséget okoz, viszont a gyógyulás során a fájdalom fokozatosan csökkenni fog és végül megszűnik – tehát az akut fájdalom idővel múlik.

Ezzel szemben a krónikus fájdalom az elvárt gyógyulási időn túl is fennáll, jellemzően 3 hónapnál hosszabb ideig tart. Azok az emberek, akik állandó fájdalommal élnek, általában több egészségügyi szakembert felkeresnek, többféle vizsgálaton átesnek, azonban tüneteik a kezelés ellenére sem szűnnek. Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben egyszerűen nincs kimutatható biológiai ok vagy szöveti károsodás a háttérben – a legújabb megközelítések szerint a háttérben ilyenkor az idegrendszer téves jelzései állhatnak.

Néhány krónikus fájdalommal járó betegség (a teljesség igénye nélkül):

Fejfájás

• Migrén: A migrén körülbelül az emberek 10%-ánál fordul elő élete során. A migrénes fejfájások általában visszatérően jelentkeznek, számos tünettel társulhatnak (úgymint érzékszervi vagy mozgásos zavarok, hányinger). A tipikus migrén 2-72 óráig tart, és két-háromszor gyakrabban alakul ki nőknél, mint férfiaknál.
• Cluster fejfájás: A cluster fejfájás hirtelen jelentkező, intenzív, egyoldali, általában 15-180 percig tart. A rohamok előfordulási gyakorisága az érintetteknél naponta akár 8 is lehet. A betegség rendkívül ritka, az emberek körülbelül 0,1%-át érinti. A fájdalmas epizódok mellett előfordulhat orrdugulás, izzadás, összeszűkült pupilla vagy könnyezés is. Körülbelül 3-4-szer gyakrabban jelentkezik férfiaknál, mint nőknél.
• Tenziós fejfájás: A tenziós típusú fejfájás (TTH) a leggyakoribb fejfájástípus. Intenzitása enyhe vagy közepes fokú lehet, és előfordulási gyakorisága az epizodikus jellegtől a krónikusig terjedhet. Krónikus TTH-ról akkor beszélünk, ha 6 hónapon keresztül havonta legalább 15-ször fordul elő a fejfájás.

Ízületi megbetegedések

• Oszteoartritisz: Az oszteoartritisz (OA) az artritisz leggyakrabban előforduló típusa, mely akkor alakul ki, amikor a csontokat és ízületeket védő porcok lebomlanak. Az OA a leggyakrabban a kezeket, a lábakat, a nyakat, a hátat, a térdeket és a csípőt érintheti.
• Reumatoid artritisz: A reumatoid artritisz (RA) egy krónikus autoimmun megbetegedés, mely főként az ízületeket érinti. A fehérvérsejtek ilyenkor felhalmozódnak az ízületekben, ezzel duzzanatot és fájdalmat okozva. Az RA előfordulása kétszer gyakoribb nőknél, mint férfiaknál.
• Perifériás neuropátia: A perifériás neuropátia egy, jellemzően a kezeket és a lábakat érintő érzészavar, mely nem feltétlenül jár fájdalommal – a tünetek gyakran zsibbadásként, bizsergésként, tűszúrásokként, illetve áramütésszerű vagy égő érzésként írhatók le. A betegség az esetek nagy részében a diabétesz következményeként alakul ki.
• Fibromialgia: A fibromialgia (FM) egy ismeretlen eredetű funkcionális zavar, mely krónikus fájdalommal, fáradtsággal, alvászavarral és pszichológiai stresszel jellemezhető. Az FM körülbelül hétszer gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál, a betegségben érintetteknél pedig háromszor nagyobb eséllyel alakul ki depresszió.

Milyen tényezők játszanak szerepet a fájdalom fenntartásában?

Ma már úgy gondoljuk, hogy a krónikus fájdalom fenntartásában a biológiai tényezők mellett szerepet játszanak pszichológiai és társas tényezők is.

Biológiai tényezők: A fájdalom kialakulásában számos biológiai tényező játszhat szerepet, így például a genetikánk, a szöveti sérülés mértéke, a meglévő (vagy korábbi) betegségeink, valamint különböző neurobiológiai és neurokémiai folyamatok meghatározók.

Pszichológiai tényezők: A pszichológiai tényezők közül kiemelt jelentősége van a fájdalommal kapcsolatos elvárásainknak, hiedelmeinknek, valamint a gondolkodási torzításainknak is. Elképzelhető például, hogy ha inkább jellemző ránk a katasztrofizáló gondolkodás, olyan hiedelemrendszereket alakítunk ki, miszerint “semmi sem segíthet már abban, hogy elmúljon a fájdalom”, vagy hogy “sosem fog elmúlni a fájdalom”. Úgy tűnik továbbá, hogy a krónikus fájdalom kapcsolatban áll szorongásos- és hangulatzavarokkal is – tehát azok, akik krónikus fájdalommal küzdenek, nagyobb eséllyel tapasztalnak szorongást vagy depresszív hangulatot. A szorongás és a depresszív hangulat azonban szintén hatással lehet a fizikai tünetekre is, így fokozhatja a fájdalomérzékelést.

Társas tényezők: A fájdalom fenntartásában szerepet játszó társas tényezők rendkívül széles skálán mozognak: a közvetlen környezetünktől kezdve széles társadalmi-gazdasági folyamatok is szerepet játszhatnak abban, hogy hogyan éljük meg a tüneteinket (és persze abban is, hogy milyen kezelésekhez tudunk hozzájutni). A támogató család és barátok segíthetnek a fájdalommal kapcsolatos stressz és érzelmi terhek enyhítésében, míg a negatív reakciók könnyen izolálttá tehetnek bennünket, ezáltal is rontva az életminőségünket. A munkahelyi tényezők, például a munkakörnyezet, a munkahelyi stressz, a fizikai igénybevétel vagy a munkavégzésre vonatkozó elvárások alapvetően befolyásolják a fájdalom élményét. A társadalom és kultúra különböző elvárásokat támaszt a fájdalommal kapcsolatban, amelyek befolyásolják, hogy hogyan élhetjük meg a fájdalmat, és azt is, hogy hogyan kommunikálhatunk róla. Például egyes kultúrákban a fájdalom kifejezése a gyengeség jeleként jelenhet meg, míg másokban a fájdalom kitartó viselése erénynek számíthat. Az ilyen társadalmi normák gyakran formálják a magatartásunkat és azt, hogy mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy segítséget kérjünk.

A fájdalom önfenntartó köre

A krónikus fájdalom sok esetben csökkent aktivitáshoz vezethet. Egyre kevesebbet mozgunk, hiszen a mozgás során is fájdalmat tapasztalunk, ami gyakran negatív érzésekkel jár együtt – például félelemmel, szomorúsággal, vagy akár haraggal. Ennek hatására igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amik fizikai aktivitással járnak, és tényleg csak a legszükségesebb tevékenységeket végezzük el a nap során. Mindez azonban hosszútávon ahhoz vezethet, hogy az izmaink egyre inkább gyengülni kezdenek és az állóképességünk is csökken – ezáltal a legkisebb mozdulatok is egyre fájdalmasabbá válhatnak, ami tovább növeli a mozgással kapcsolatos félelmet és stresszt. A krónikus fájdalom okozta inaktivitás, társas visszahúzódás és a vele járó érzelmi terhek komoly kihívást jelenthetnek lelki szinten is. A fájdalom lassan kialakíthat egy önfenntartó kört, ami gyakorlatilag spirálként hat az élet legkülönbözőbb területeire.

Kezelési lehetőségek pszichológiai szempontból

A krónikus fájdalom kezelésében a kognitív viselkedésterápia (CBT) és a mindfulness technikák kiemelkedően hasznosak, mivel ezek a fájdalomhoz kapcsolódó gondolatokat, viselkedéseket és érzelmeket célozzák meg. A pszichológiai támogatás segíthet az érintetteknek a fájdalommal kapcsolatos negatív gondolatok és hiedelmek átalakításában, valamint olyan megküzdési stratégiák kialakításában, amelyek csökkentik a fájdalomra adott érzelmi reakciókat.

Krónikus fájdalom kezelésével foglalkozó szakemberek:

Gajdos Panna, Nagy Vivien, Paksa Éva, Pigniczkiné dr. Rigó Adrien, Tatár Blanka

írta: Nagy Vivien

Felhasznált források:

Day, M. A. (2024). Mindfulness-alapú kognitív terápia a krónikus fájdalom kezelésére. Oriold és Társai.

Murphy, J. L., McKellar, J. D., Raffa, S. D., Clark, M. E., Kerns, R. D., & Karlin, B. E. (é. n.). Cognitive Behavioral Therapy for Chronic Pain. Therapist Manual.

Raffaeli, W., Tenti, M., Corraro, A., Malafoglia, V., Ilari, S., Balzani, E., & Bonci, A. (2021). Chronic Pain: What Does It Mean? A Review on the Use of the Term Chronic Pain in Clinical Practice. Journal of Pain Research. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2147/JPR.S303186