Párterápia

Párterápia, párkapcsolati tanácsadás a konfliktusok kezelésére

Eltávolodás, féltékenység, ki nem mondott sérelmek, forgatókönyvszerűen visszatérő veszekedések, megrekedés, eltérő elvekből és értékrendből adódó konfliktusok. Legkésőbb a rózsaszín köd múlásával a legtöbb párkapcsolat találkozik a fentebbi elakadások közül néhánnyal, vagy többel, ha nem az összessel.

Párterapeuta, párkapcsolati pszichológus konzultációk

Pszichológus ill. terapeuta függő, hogy külön-külön, párosan vagy mindkét formában fogadja a hozzá forduló párt az ülések során. Ahogy az is az adott szakember ismeretein, tapasztalatain, személyiségén alapszik, hogy a technikák, módszerek gazdag tárházából ráhangolódva a párra, melyekkel segíti őket a kiegyensúlyozottabb párkapcsolat megteremtéséhez vezető útjukon.
Az eredményesség, a folyamat hossza már kölcsönös és kétoldalú – a pár tagjainak őszintesége és elköteleződése, aktivitása, motivációja, beleállása is elengedhetetlen a változtatáshoz és az ennek hatására kibontakozó változáshoz, fejlődéshez.

Veszekedések, viták…

Az egyik leggyakoribb probléma, amivel párkapcsolati tanácsadásra érkeznek, az a veszekedés. Általában gyakran előforduló kis léptékű vagy kevesebbszer történő nagy horderejű viták ütik fel fejüket, bár tény, hogy nem egyszer esett meg a mindennapos, rettentően bántó konfrontálódás miatti terápiára történő jelentkezés is.

Féltékenység, mint vitaforrás

Számos veszekedést a féltékenység generál. Nemrég egy férfi kliens jelentkezett be (nevezzük Jánosnak), a párjával (aki legyen most Judit) folyó állandó konfliktusaik miatt. Nagyon szerették egymást, de János féltékenységéből adódó feszültség generálásait már nem bírta Judit, aminek többször hangot adva, a férfi belátta, hogy változtatásra van szükség. Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy bárki bármilyen párkapcsolati problémával fordul szakemberhez, az esetek jelentős többségében elmondható, hogy „kettőn áll a vásár”, legfeljebb a mérték eltérő.

Tehát eljött János, és valóban, féltékenységi szintje messze meghaladta az átlagot. Minden közösségi média csatornán egy órában átlag tízpercenként ellenőrizte párját, és bármi (számára) gyanús mozzanat egy negatív gondolati spirálba húzta be, gondolván, hogy Judit épp a megcsalás melegágyát készíti elő egy újabb képével, aktivitásával. Ehhez a fajta nyomozókat már-már megszégyenítő követéshez hozzátartozik, hogy rugalmas munkaidőben dolgozott János. Mire Judit hazaért munkából, már készen fogadta a rengeteg teória és az azok felépítésétől kellően frusztrált, feszült János. Így, ha nem is az ajtóban, de nem sokkal később erőteljes veszekedés kerekedett ki.

Eleinte Judit nem is akart terápiára jönni, János vállalta a „hibás” szerepet, és nyilván volt is mit rendbe tenni önértékelés, bizalom, biztonság érzés és megélés szempontból. Mikor János belátta cselekedetei hiábavalóságát és már szükségét sem érezte a folyamatos ellenőrzésnek, sokkal nyugodtabb, türelmesebb lett, a viták intenzitása, száma is mérséklődött. Ám azért még így is szép szerivel akadtak háborús pillanatok… ekkor Juditot is sikerült bevonni. Eleinte egyénileg járt. Tudatosítva a szülei kapcsolatában látott mintákat (viselkedés, kommunikáció, stb) belátta, hogy érzékelve János gyengébb pontjait, gyakran ő generált konfliktust, hiszen ez a felállás mindennapos volt szüleinél is. Látszólag az apa (férfi) kiborult a semmin, és a mondhatni áldozat, semmiért sem felelős, mit sem tévő anya (nő): csak tűrt.

Az elején Judit e tudatalatti működése eléggé a háttérben tudott maradni, mert János valóban egy-egy szóra is ugrott féltékenysége miatt és már meg is volt „a férfi őrjöng, a nő nem tehet semmiről” séma. Ám János lelki erősödésével már nem lehetett ennyire rejtetten feszültséget generálni. Judit is sokat dolgozott magán, hogy felül tudja írni a gyermekkorban látott mintákat és kialakítsa a valóban saját hozzáállását, gondolatait önmagáról, a férfi és női szerepekről és a harmonikus kapcsolatról.      

Így az ezt követő néhány páros ülésen már csak gyakorlati szinten érintettünk „valódi” konfliktus pontokat (előző házasságból jövő gyermek, nagyobb korkülönbségből adódó életszemléletbeli eltérés) és azok, ill. általánosságban egy-egy vita kezelésének hatékony lépéseit.

Mi vezethet sikerhez?

Az eddigi megkeresések nagy részénél elmondható volt, hogy a kapcsolat nem csak felszíni és átmeneti megoldását egyik, gyakrabban pedig mindkét fél önismereti munkája tette lehetővé. E történetben a gyermekkori tapasztalatok, hiányok felszínre hozatala, átértékelése ill. feloldása jelentette a változást, mint ahogy sok más pár esetében is. Ugyanakkor nem minden vezethető vissza addig. Mindenesetre szüleink, a számunkra meghatározó felnőttek kapcsolatát érdemes felidéznünk és értékelnünk: mi az, amit ebből eddig akár tudattalanul is követtünk és ebből mellyel értünk valóban egyet, melyeket lenne érdemes újragondolnunk. Ha ezzel azt érezzük, hogy nagy előrelépést tettünk részünkről párkapcsolatunkat nézve, ösztönözhetjük párunkat is rá, amennyiben szükségesnek véljük.

Ha úgy látjuk, hogy érzelmi érintettségünk révén mélységében nem tudunk egy ponton túllendülni vagy máshol lehet párkapcsolatunk problémájának gyökere, érdemes egy külső, pártatlan szakembert felkeresni.

Kőrösy Sára, pszichológus, coach